Az alvilág- és pokoljárás szó számtalan világirodalmi alakot és művet idéz föl: Orfeuszt és Odüsszeuszt, Aeneast, Jézus Krisztust és Mohamedet, a Gilgames-eposzt, az egyiptomi halottas könyveket, az apokrif evangéliumokat és természetesen Dante Isteni színjátékát. Mulian pokoljárásának története, mely különböző irodalmi formákat öltve egész Kelet-Ázsiában elterjedt, hasonlóan fontos és igen különös alkotás. A buddhista Mahāmaudgalyāyana-legenda e kínai leágazásának legkorábbi írott változatát a dunhuangi barlangkamra kéziratai között fedezték fel több változatban, melyek közül azt, melynek alapján e magyar fordítás készült, a British Library Stein Aurel-gyűjteményében őrzik. Az átváltozás hőse, Mulian, szülőanyja után kutatva végigjárja a poklokat, tanúja minden kegyetlen szenvedésnek: kettéfűrészelésnek, kardágú fák közötti vesszőfutásnak, izzó bronzkerevetre feszítésnek, olajban fővetésnek... Mivel a legmélyebb, az Örökkéőrlő Pokolból kell kimentenie szüléjét, maga Buddha siet segítségére. E pokoljárás-históriának számos irodalmi változata született az évszázadok során, a Mulian-játék napjainkig része démonűző és temetési szertartásoknak, néhány évtizede Dél-Kínában még nemhivatásos társulatok vallásos rituális színjátékként adták elő: a több napon át tartó féktelen ünnepen természetfölötti lények szerepeltek bivalyfejjel, lópofával, s a végtelen átváltozások közepette megjelentek a buddhista poklok rémes képei is.