[…]a mérési és értékelési módszer, amelynek segítségével a sci-fi irodalmi alkotások általában leírhatók és megítélhetők, egyből csődöt mondana, ha Mandics György és Veress Zsuzsanna műveit ezzel akarnánk megközelíteni. A sci-fi művek többsége ugyanis egy nemlétező valóságot ír le minél reálisabb eszközökkel, hogy elhitesse: létező valóságról ír. Mandics György azonban egy (a megírás idején) létező valóságot ír le irreális eszközökkel, hogy elhitesse: nemlétező valóságról ír. (A legjobb 18-19. századi cenzoranekdotáinkkal vetekszik annak története, hogyan sikerült az 1986-ban és 1989-ben megjelent köteteknek a cenzor figyelmét kijátszani.)            S. Sárdi Margit

Mandics György és M. Veress Zsuzsanna tudományos-fantasztikus novellafüzérének üzenetét így foglalhatnók össze: a humánum, az ész fegyverével őrizzük létünk, környezetünk épségét. A szerzők a negatív utópia eszközével a féllmetes jövőképbe, a Vasvilágok elrettentő hangulatába az emberség tiltakozó szavát építik, ám sohasem merevednek a didakticizmus pózába. Érdekes, fantáziadús, a sci-fi műfaji lehetőségeit kiaknázó történeteket nyújtanak át az olvasónak.