A modern magyar szellemi élet összefüggő története minden eddigi próbálkozás ellenére voltaképpen máig megíratlan. Egyik oka ennek nyilvánvalóan a gyakori nézőpontváltás, amely a félig kész visszatekintéseket nem kiteljesíti, hanem félbehagyja – s újra kezdi egy másik nézőpontból. Az anyagföltárás nem kumulálódik, hanem – ideologikus értelmezésbe átcsapva, gyakorlatilag folyamatosan megkérdőjeleződik, vagy éppen feledésbe süllyed.

Nem kétséges, az életút s a pálya, amelyet e tanulmány fölvázolt, tragikusan csonka. Ezt nem lehet elhallgatni – egy esszéíró csak élete későbbi szakaszában érik be igazán, s ez Szirtesnek nem adatott meg. Kis terjedelmű életműve azonban, azt kell mondanunk, mégis egységes. S nemcsak azért, mert az úgynevezett „fordulat éve” (1948) után minden bizonnyal úgyis kiszorult volna a nyilvánosságból – annak (is) kritikusa volt, ami 1948 után uralomra jutott. De azért is, mert bármennyire keveset írt, egy korszak alapkérdéseit felvetette, s a „salakmentes szocializmus” eszménye felől megválaszolta. Ezzel pedig, ha vesszük magunknak a fáradságot, hogy a ránk maradt szövegkorpuszt újraolvassuk, egy olyan nézőponthoz (s persze olyan felismerésekhez) jutunk, ahonnan szemlélve sok minden megvilágosodik. De Ám nemcsak úgynevezett „eredményei”, meglátásai az érdekesek – maga a tény is fontos, hogy a magyar szellemi életben, ha csak peremhelyzetben is, de jelen volt egy ilyen attitűd. A radikális, de nem-sztálinista, sőt antisztálinista marxizmus megléte a magyar gondolkodástörténetnek olyan fejleménye, amelynek figyelmen kívül hagyása maga a látens történelemhamisítás.

     Szirtes Andor csonka életműve, egyebek közt, ezt is kétségtelenné teszi.

                                                                                                                                Lengyel András

…Szirtes Andor életműve, mindenekelőtt esszéi önmagukban, a baloldaliság-történeteken túl is értékes, máig izgalmas anyagokat tartalmaznak, amelyek sokban árnyalhatják a korszak szellemi kihívásainak magyarországi recepcióiról alkotott képünket is. Ez a mozgalmi és intellektuális világ (az „oppó” és határvidékei) sokkal nyitottabb, tájékozottabb, a nemzetközi eseményekre és trendekre kritikailag sokkal fogékonyabb volt, mint azt általában tudni véljük.

Lengyel András bevezető tanulmánya sokkal többet ad egy általános bevezetőnél. Hiánypótló, igen alapos, primer kutatásokon is alapuló munka, amely nem csupán Szirtes életművét illusztrálja és ad hozzá fogódzókat, de felveti a korszakkal és a korszak kutatásával kapcsolatos fontos kérdéseket is. Ez mindenekelőtt igaz a – rendszerváltás előtt így, azóta amúgy – sematizált baloldal(ak) képének árnyalására.

Lengyel András tanulmánya azon kevésszámú tudományos munka munkák közé tartozik, amelyek ezt a problémát érdemben körüljárják. Maximálisan egyetértek a tanulmány záró gondolatával:

 „A radikális, de nem-sztalinista, sőt antisztalinista marxizmus megléte a magyar gondolkodástörténetnek olyan fejleménye, amelynek figyelmen kívül hagyása maga a látens történelemhamisítás.”

Konok Péter

Szirtes Andor (1907-–1943)

A Széchenyi István felső kereskedelmi fiúiskolában tett érettségi vizsgát. Ezt követően Brünnben a hároméves textilipari főiskolát végezte el. Hazatérve a Csepeli Posztógyárban dolgozott egy ideig művezetőként, majd édesapja textilkereskedésében hasznosította tudását.

Szakmája mellett társadalompolitikai kérdések foglalkoztatták. Jómódú családi indíttatása ellenére baloldali szemlélettel közelítette a társadalmi jelenségeket, bekapcsolódott különböző csoportok munkájába. Látogatta a Jaurès-kört, tagja volt a Bartha Miklós társaságnak, részt vett a Kassák féle Munka-körben, majd több társával együtt távozott onnan. Aktív tagja volt a Kelenföld-Lágymányosi Munkásotthon tevékenységének.

Első publikációja a Kortársban jelent meg 1930-ban, az utolsó ismert munkája a Gáspár Zoltán szerkesztette Mai enciklopédia című kötet (1941) több szócikkének megalkotása volt. Összesen mintegy 24 önálló publikációja maradt fenn különböző folyóiratokban illetve kötetekben.

Többször behívták munkaszolgálatra. Utoljára 1943 januárjában adott életjelet magáról. A hivatalos értesítés szerint „eltűnt”. Halálának körülményeiről nincs tudomásunk.

*

Lengyel András irodalomtörténész, muzeológus. Szeged művelődéstörténésze. Kutatási területei a magyar irodalomtörténet, eszmetörténet, művelődéstörténet, helytörténet.