A másodszor és eddig utoljára 1988-ban megjelent kötet legendás kiadvány. Újbóli megjelentetését leginkább az indokolja, hogy mostanra csaknem az összes könyvtárból ellopták. Miközben a klasszikus retorika témaköreit tárgyalja, a prózai és verses alkotások elemzéséhez nyújt újra időszerűvé vált szemléletmódot. Az ókori és modern szakirodalomra támaszkodva alkalmazza a fogalmakat a modern irodalomra. A példák Zrínyitől, Pázmánytól Pilinszkyig és Esterházy Péterig ölelik föl a magyar irodalmat. A retorika a szerzők számára nem öncélú játék, hanem a nevelés eszköze.

A kötet szerzői:

Szabó G. Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének emeritus kutató professzora. Főbb kutatási területe a reformkori magyar irodalom és Kölcsey Ferenc életműve.

Szörényi László irodalomtörténész, kritikus 1968-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1996-tól igazgatóhelyettese, majd 1997-ben igazgatója, jelenleg emeritus kutató professzora, a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-filológiai és Neolatin Tanszékének professor emeritusa. Kutatási területe a magyarországi humanizmus, a magyarországi és az európai újlatin költészet,  a XVII-XIX. századi irodalom,  a XX. századi regény, valamint az élő magyar irodalom. 1991-1995 között Magyarország római nagykövete volt.