„Jóravaló írás, mondta valamikor az igen szűkszavú, szigorú Schöpflin Aladár, ha valami tetszett neki. Hadd vegyem tőle kölcsön ezt a minősítést: Horváth Ferenc jóravaló költő” – írta Lator László az 1995-ben a Kráter Műhely Egyesületnél megjelent Képzelmész iramatai című könyv előszavában. A költő ezúttal gyermekversekkel jelentkezett. A kötetben szereplő „versek ki vannak próbálva”, hiszen több mint harminc éve gyűjtögeti, javítgatja őket, felolvasta két fiának, majd négy unokája lett a közönsége. De nem csak a családi elfogultság alapozza a könyv „sikerét”, hanem az évtizedes tanári és sakkoktatói gyakorlat, a számtalan sakktábor, ahol Micimackó, ha sakkozik, vagy A gőzgida meg a Sakk sárkány című versét hallgatta hol áhítatosan, hol kacagva a 4-10 éves korosztály. A válogatás felöleli az óvodai kalandok sorát, a ballagást, az iskolában töltött napok élményeit, a gyermekkor számtalan csodáját, a természetet, a játékot és egy csipetnyi filozófiát. Mintha csak A.A. Milne gyerekverseinek magyar változata lenne; ott ilyen kedvesen bölcsek és esetlenek a figurák. De mégsem utánzás ez, hanem minden sora hamisítatlanul magyar. Horváth Ferenc a mi gyermekirodalmunknak avatott tollú mestere, a nyelvi bújócskák bajnoka. Mintha a méltán népszerű Cini-cini muzsika című versgyűjtemény egy újabb darabja került volna elő, tele jól mondható, játékos, kitűnő verssel. Ahogy Tarján Tamás írja A maradék idő című kötet (2000) előszavában: „Arra megy ki a komoly játék, hogy a költészet megállítsa és nyelvvé-stílussá-műalkotássá rögzítse a megállíthatatlant.”…„Ha verset főz, az messziről látszik háza kéményén: még a füstben, gőzben is élc, ötlet, szójáték, felsűrített spiritusz fehérlik-feketéllik.” A kötet három részre tagolódik, a közel száz versből álló versgyűjtemény óvodások és kisiskolások számára készült. A könyvet Gál Magdolna rajzai illusztrálják. Végezetül ismét Lator László előszavát idézzük: „Horváth Ferencet jó olvasni (ritka erény!), mert komolyan veszi, amit csinál. Vagy: jó olvasni, mert nem veszi komolyan, amit csinál. És jó olvasni azért is, mert komoly vagy komolytalan versei mögött mindig ott érzik a rokonszenves, eleven szellem, a szeretetre méltó egyéniség.”