Horgászelbeszéléseit, cikkeit, beszámolóit gyűjtötte kötetbe Szász Imre. Kalandok, tapasztalatok, szerencsés és balszerencsés napok váltják egymást e sajátos hangú beszámolókban, melyeknek legfőbb vonzereje a pontos, hiteles tárgyi leírás és az ironikus elbeszélő-hang. Távoli horgászútjaira is magával viszi olvasóit az író időben és térben. Időben a régi, legendás Szigetközbe, amely végképp eltűnt az utóbbi két évtizedben, az ember-alig-járta ág-Dunákra, ahol szép süllők leskelnek a vízbeszakadt fák tövében, gyanakvó domolykő vagy éhes csuka csap le az ágak közé leengedett csalihalra. Térben pedig az Atlanti-óceánra, amellyel az Egyesült Államok partjainál találkozott horgászként, de varázsát egy kis angol szigeten, Sarkon ismerte meg, ismételt horgászkirándulásain. Külön fejezetet foglalnak el egy hajtó feljegyzései; az író maga ugyan nem vadászik, de rendszeresen jár hajtóként egy Pest környéki vadásztársaság területére. Megfigyelések, tapasztalatok, gyermekkori vadászemlékek váltják egymást e sajátos szemszögű, hol humoros, hol a vadászat, a természet szeretetétől telített hangú írásokban.