Horváth Gyula, költő 1960-ben született a Borsod megyei, kétezer lakosú Alsóvadászon, egy cigánytelepen. Tízévesen kezdte az általános iskolát, de a késői kezdés után magával ragadta a tudásvágy, és az általános iskola elvégzése után gimnáziumi tanulmányokba kezdett. A miskolci cigányközösségből nőtt ki, és nemzedéke cigány értelmiségének meghatározó tagja lett. Tizenhat évesen publikált először az Észak-Magyarország című megyei napilapban, később rendszeresen jelentek meg művei az Élet és Irodalom és a Vigília hasábjain, valamint az akkori lapok irodalmi rovatában. Az 1991-ben megjelent Megfagyott ország című kötete hozta meg számára az országos elismerést. Második kötete Szégyen gyalázat címmel 1993-ban látott napvilágot. Az árvaság anatómiája (1995, Romano Kher) című kötet az első két kötetben megjelent versekből tesz közzé válogatást, kiegészítve a legutóbbi időben született költeményekkel.  2002-ben Kínok félideje címmel jelentkezett új kötettel.

A Háború válogatást nyújt a régebbi versek legjavából, valamint új költeményeket is tartalmaz.