„A gyereknevelés az egyetlen szakma, ahol nem kérdik, van-e képesítésed, alkalmas vagy-e rá” A regény főszereplője, Forgács Ferenc egy elromlott házasság után, magányosan, fanyaran, nőtől nőhöz szaladva megálmodja, hogy a nyáron elviszi a tizenkét éves lányát autótúrára; arról ábrándozik, hogy az együttlét megadja a teljes harmóniát, hogy az ajándékozás, az örömszerzés visszasugározza rá is az összetartozás boldogságát. Egy szép nyári reggel elindulnak kocsival, és mindjárt az első pihenőhelyen egy szép fiatal lány kérezkedik fel az autóra… Az önzés elnyomja a harmónia vágyát, féltékenység villog, felnőtt értetlenség és gyerekérzékenység csap össze, és alig simul el a felszín, a felnőtt világ megint leckével szolgál a gyereknek keménységből, kíméletlenségből, hazugságból… A Felhőfejes ennek a nehéz, szülő-gyerek viszonynak, a fájdalmas, szükségszerű eltávolodásnak lírai hangulatú regénye, s a felelősségé, amelyet nemcsak a szülőknek, hanem az egész társadalomnak kellene vállalnia – bölcsebben és igazabban.