Ez a szöveggyűjtemény azon tapasztalataimat összegzi, melyekre először Franciaországban, majd később másutt is pszichológusként, bölcsődékben és csecsemőotthonokban, majd a kisgyerekek gondozói számára tartott képzések alkalmával tettem szert.

A könyv vezérfonalát a következő fő kérdések képezik:

- hogyan foglalkozzunk az átlagos hétköznapi helyzetekben élő gyerekkel,

- hogyan óvjuk egészségét,

- hogyan biztosítsuk egészséges fejlődését…

- hogyan lehet a jól-létet biztosítani a bölcsődékben és csecsemőotthonokban, ahol annyiféle igény találkozik: egyéneké és csoportoké, gyerekeké és szüleiké, gyerekekkel foglalkozó hivatásos dolgozóké.

Emellett remélem, hogy a könyvben a szülők is találnak majd olyan gondolatokat, amelyek a családi életben szintén használhatók.

A kötetnek nem a megelőzés a célja, vagyis hogy „mi lenne az, amit kerülni kell”! Hanem arra törekszem, hogy elmélyítsem mindazt, ami a gyerek számára itt és most pozitív tartalommal bír, ami nem csak az egészsége, de a fejlődése szempontjából is hasznos.

 Szántó-Féder Ágnes

   Szántó-Féder Ágnes Budapesten született 1937-ben, Pikler Emmi volt a gyermekorvosa. Épp nászúton volt  Párizsban, amikor itthon kitört az 1956-os forradalom. Ott telepedett le, matematikát és fizikát tanult. Lányairól kezdett levelezni Pikler Emmivel, majd leforditotta franciára Pikler Mit tud már a baba című, Reisman Mariann fotóművész 60 képével illusztrált könyvét.

    1968-ban, négy nappal azután, hogy megkapta a francia állampolgárságot, jött újból Budapestre, ahol első útja a Lóczyba (ma Pikler-Intézet) vezetett. Ezután sok-sok éven át látogatta az Intézetet, megfigyelt, jegyzetelt, kutatta a gyerekek adatait, és főleg, sok-sok megbeszélést folytatott Pikler Emmivel, Tardos Annával, Falk Judittal, Vincze Máriával. Szoros barátság köti még ma is a „régiekhezˮ, a Főnővérekhez, Gondozónőkhöz.

   Pikler Emmi biztatására váltott szakmát: a Vincennes-i Egyetemen a fejlődéslélektan professzora, Tran Thong irányítása mellett doktorátust szerzett pszichológiából. Ugyanitt, s más egyetemeken tartott meghívottként előadásokat.

   1979-ben fordításában jelent meg franciául a P.U.F. kiadásában  Pikler Emmi Adatok a csecsemő mozgásának fejlődéséhez (Gondolat, 1969) című könyve.

   Az Aktív gyerek, gondolkodó felnőtt című kötet a francia, olasz és spanyol kiadás után végre magyarul is olvasható. 

„Szántó-Féder Ágnes könyve gondolkodásra ösztönöz, arra, hogy bizonyos dolgokat tudatosítsunk magunkban, kérdéseket tegyünk fel magunknak, reflexíven viszonyuljunk önmagunkhoz, bizonyos kérdésekben állást foglaljunk, saját elgondolásainkat és cselekedeteinket vizsgálat alá vonjuk ezzel az igen komplex és rejtélyes lénnyel kapcsolatban, aki – erről teste, nyílt vagy félrenéző tekintete, ökölbe szorított keze, vágyakozó szája is árulkodik – az emberi létezés minden titkát és lehetőségét magában hordozza.

A könyv tulajdonképpen bátorítás arra, hogy feltárjuk mindazt, ami a látszólag nyilvánvaló és banális, a mindenki számára ismert és a kultúránkban gyökerező, az ideológiailag mindig orientált tudomány által feltárt dolgok, a hitek, mítoszok és ismeretek hátterében meghúzódik. Fontos feltárni a rejtett, ki nem mondott, formát nem öltött vagy tudattalan dolgokat, azt, hogy végül is milyen képet alakítottunk ki magunkban a gyerekről, arról az emberről, akinek felcseperedésében szeretnénk, vagy éppen félünk segítséget nyújtani.

Ez a könyv nélkülözhetetlen, komoly és összetett gondolkodásra ösztönzi az olvasót. Ráirányítja a figyelmet, hogy mi az, amit a gyerek a mindennapjaiban megél, megtapasztal, attól a legelső csodás, meglepő és alapvető fontosságú pillanattól kezdve, hogy a felnőttel egynek, azonosnak érzi magát, s érzi annak a – káprázattól elvakított – felnőttnek a támaszát a szó átvitt és konkrét értelmében, aki előtte a világot apránként feltárja: mégpedig a cselekvés, a találkozások vagy az elkerülő utak világát. Azt a világot, amely összeáll és szétbomlik, amely egyszerre fogadja be és zárja ki magából a mozdulatokat, jeleket, hangokat, szavak nélküli szavakat, vágyakat és aggodalmakat, mozgásokat, érzelmeket és káoszt a belső, szubjektív kronológiához igazodva az egymás kölcsönös megismeréséhez vezető, gyakorlatilag járatlan úton.

A kérdések, melyeket Szántó-Féder Ágnes magának és az olvasóknak feltesz, erre a szeretettel és olykor szenvedéssel átitatott, hosszú évekig tartó folyamatra világítanak rá. A mindennapi tapasztalatok, a bizonyítékok vagy próbák és ellenpróbák, a tudományos kutatás, hangok, képek, projektek világa ez.ˮ

Myrtha Chokler