A 2011. december 28-án Nirgendsbrunnban megtartott Sessio Meci konferencián Bornemissza-Kis Mária, Kurzbein professzor alapvetéséből kiindulva, nagyhatású összegző előadásban igyekezett felülemelkedni a vitákon. „Mit várhatunk tehát e bizonyos Elemi Névtelentől, akit, ha születési és halálozási dátumát nem ismerjük, akár Elemi Évtelennek is szólíthatunk? A 16. századi magyar líra szinkronizálásának igényét; a két, Európa-szerte favorizált tematikának: az erotikának és a mulandóság-tudatnak egymásba-játszatását, és ennek szellemében a Tinódi-féle, történetmondó lantos-attitűd felcserélését a líraibb hajlandóságú, és vágáns motívumoktól sem idegenkedő hegedűs-attitűdre; a klasszikus formakincs (disztichon, ionicus a minore) antik, rímtelen és középkori, leoninusos változatásnak gazdagítását a ballade, rondó, triolet, alexandrin, villanella, a petrarcai és shakespeare-i szonett, sőt a Chevy Chase-strófa lehetőségeivel, és a minnesänger-hagyomány egyéni strófaszerkezeteivel; az izometria szabályának, mely minden versszak azonos sorszámának elvével korlátot állít a költői lelemény elé, ignorálását; végül azt, hogy az erotikus líra közkincsének is tekinthető képeket egyfajta saját színezettel, adott esetben alpesi bukolikával lokalizálja – azaz sűrítsen egybe toposzt és tobozt.” Ha pedig mindezt megpróbálja, de gyarlón – nos, akkor te, nyájas Olvasó, mégis arra fogsz gyanakodni, hogy becsaptak, s hogy a középkori fenomén nevében egy avult poétika szépségeit firtató kalandor mórikálja magát előtted, versíró ifjúságának lankadt szellemeit idézgetve, hátha így számot adhat annak a bizonyos, hajdani fiatalembernek a régi talentumról. Megmosolyognád, de bizonnyal elnéznéd neki ravaszkodó merszét, és félretéve okosságodat, kedvvel forgatnád a magát-kerülgetésében is magát-keresgélő könyvét. A kötetet Friss Krisztina illusztrációi díszítik.