Kroó György a Szabolcsi Bence nevével fémjelezhető zenetörténész iskola legjelentősebb, legeredetibb egyénisége volt, aki legalább négy párhuzamos életművet hagyott ránk. Zenetörténészként könyvek sora szegélyezi munkásságát. Korai Schumann és Berlioz könyve mellett összefoglaló munkát írt Richard Wagnerről, akihez élete során többször is visszatért, részben újító szellemű tanulmányok sorával (hol rádió előadásnak, hol meg ismeretterjesztő írásnak „álcázott” Ring elemzéseivel), részben pedig 1983-as Heilawâc című kötetével. Másik nagy ívű témáját Bartók jelentette 1962-es, a színpadi műveket boncoló elemzéseitől (Bartók Béla színpadi művei), egészen az 1971-ben publikált Bartók kalauzig – amely már egy éves intenzív amerikai kutatásainak eredményeit is magában foglalta. 1966-ból származik egy másik hézagpótló műve: A „szabadító opera”, amely a Magyarországon kevéssé ismert, de zenetörténeti szempontból nagyon fontos operatípus jellegzetes példáit vizsgálta, majd külön vonulatot jelentett életművében két monográfia, amelyet nem zeneszerzőknek, hanem minden idők egyik legnagyobb magyar előadóművészének: Rácz Aladárnak, illetve hőn szeretett tanárának: Szabolcsi Bencének szentelt. Az utóbbi művelődéstörténeti szakmunkaként is méltán megállná a helyét. A magyar zene szerzés 30 éve című kötetével (1975), valamint A mikrofonnál Kroó György (1960-1980) című válogatásával viszont már Kroó második életművéhez, a kritikus hagyatékához vezet az út. Kroó György ugyanis több mint harmincöt éven át mondott kritikákat a Magyar Rádióban. Neve eggyé forrott az Új Zenei Újsággal, amelynek szülőatyja, illetve állandó kritikusa volt, és azon recenzióival, amelyeket az Élet és Irodalomban publikált. Az utóbbiak a kortárs zene máig legátfogóbb elemzését adják. Kroó ezek mellet hozta létre pedagógiai életművét, valamint folytatott mintegy negyven éves rádiós ismeretterjesztést is. A Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolán 1961-ben kezdett tanítani, s ugyanennek az intézménynek lett élete utolsó szakaszában tanszékvezető egyetemi professzora. Modernizálta a tanszéket, bekapcsolta a nemzetközi vérkeringésbe, és tanította olyan szakzenész generációk egész sorát, akiknek a számára ő lett a legendás „Kroó tanár úr”. Eközben a Magyar Rádióban olyan alapvető műsorokat talált ki és hozott létre, mint a Hét Zeneműve vagy a Hallgassuk együtt, amelynek darabjai a mai napig fel-felbukkannak a Rádió repertoárján, mivel azóta sincs jobb, színvonalasabb műsor az egykoriaknál. A mikrofonnál Kroó György második kötete már posztumusz jelent meg a Magyar Rádió kiadásában, sajnos azonban nem került kereskedelmi forgalomba, így alapvető célját nem tölthette be. A jelen kötettel azt szeretnénk elérni, hogy annak idején oly sokak által hallgatott rádiós kritikái révén azokkal a fiatalokkal is megismertesse a Kroó-féle kritika írás máig túlszárnyalhatatlan színvonalát, akiknek már nem volt szerencséje őt élőben hallhatni. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta