A gyomorbajos nyomozó esete a rendszerváltást követő magyar krimi irodalom egyik kiemelkedő darabja.  Bár van benne holttest és nyomozás, a rejtélyre ugyanúgy nem kapunk egyértelmű választ, mint arra, hogyan lehet itt élni. Pedig lehet.

A gyomorbajos nyomozó esete elüt a szerző korábbi munkáitól, ugyanakkor hamisítatlan Bárdos Pál szöveg, ami tele van ilyen mondatokkal:

Tetszik tudni, tanár úr, aki most él, két félparlamentáris diktatúrát élt meg. Aztán a népség egyik felének az egyik, másik felének a másik iránt van nosztalgiája. Csak a normalitás nem kell senkinek. Az utcánkban van egy lovasszobor. Minden reggel hosszú sor áll mögötte. Remélik, egyszer csak elindul.

Az öregség ellen egyetlen orvosság a korai halál. Reménykedjen, hátha szerencsés lesz.

A mi népünk született adócsaló. A cégeknél, vállalatoknál a világon mindenütt könyvelés folyik. Így, egyszerűen: könyvelés. Nálunk nem. Nálunk kreatív könyvelés van.

Most pedig ha megbocsát… telefonálni szeretnék. Kora reggel óta próbálkozom. Ha ön nem jött volna, egyfolytában hívnám. A telefon óriási találmány. De csak azért szükséges, mert az a rohadt villamos messzire vitte, akivel beszélnék. Ezek a modern technikák arra valók, hogy egymás hibáit jóvátegyék.

Ha az alkoholizmus mentő körülmény lenne, évente ha egy-két embert lehetne elítélni ebben az országban.

A szarkákra ráfogták, hogy lopnak. Van az a nyitány. Igen, a Tolvaj szarka. Operát írtak róla, pedig a zeneszerzők sokkal többet lopnak.

Amúgy minden lehetsz. Szadista, mazochista, fetisiszta, hálhatsz kecskével, birkával, meghághatod a pulykát, lehetsz náci, terrorista, emberrabló, gépeltérítő, csak egy nem lehetsz büntetlenül: öreg.